meg ugye az, hogy nem ott kezdek ahol szerettem volna.na de ezen már túltettem magam..jópárszor.
egy ének..ami sokat jelentett:
Álmokat kergettél és összedőlt minden, terveket szőttél és feladtál
Kínoz sok kérdés, de válasz nincsen, tégy le mindent Jézus lábánál!
Refr. Tedd le hát, add neki át, füstbe ment sok terved,
Összetört álmaid csalódását!
Tedd le hát, add neki át, tedd le szent kezébe,
És fájdalmad örömre váltja át!
Nem ígért Ő napfényt árnyék nélkül, nem ígért felhőtlen éveket,
De szava lesz a sötét éjben fényül, bízd kezére minden terhedet!
szóval. pécsi tudományegyetem azonbelül. feek.
és talán jövőre kaposvár. meglátjuk. de ennek így kellett lennie, és komolyan már lassan tetszik is:) legalább ebben az évben le nyelvvizsgázom :D
és egy vers... ami még érettségi előtt adott erőt, meg bátorítást.. akkor valahogy másképp jött át, mint így, h nem úgy alakult ahogy szerettem volna.. talán most értettem meg igazán a vers üzenetét...
és talán jövőre kaposvár. meglátjuk. de ennek így kellett lennie, és komolyan már lassan tetszik is:) legalább ebben az évben le nyelvvizsgázom :D
és egy vers... ami még érettségi előtt adott erőt, meg bátorítást.. akkor valahogy másképp jött át, mint így, h nem úgy alakult ahogy szerettem volna.. talán most értettem meg igazán a vers üzenetét...
ILYEN EGYSZERŰ?!
A kis csavart beillesztik a gépbe,
És ott a helyén végzi küldetését.
Nem gyötri gond és nem kísérti kétség:
- Mire való az életem?
Csak szolgál egyszerűen, csendesen.
Ilyen egyszerű lenne az egész?
*
„Mi leszel?” A gyermek szemedbe néz:
„Kocsis!” „Cukrász!” „Repülő!” „Katona!”
S bearanyozza ezt a büszke tervet
a szülők mosolya.
Ők is szövögetik a terveket
Ha gyermekükre néznek.
Álmodnak róla
Nagyot, szépet, sokat.
Álmaik fenn járják a csúcsokat,
De a valóság és az akarat
Annyiszor a mélyben marad.
Míg egyszer a kérdés felébred,
S döngetni kezdi a szívünk falát:
Miért is élek? Tudnám legalább!
Hol a cél? Hol az értelem?
S boldog, aki elér a felelethez
Mert az Istennek terve van velem!
*
Szívemben ezzel a szent felelettel
Megállok színed előtt, Istenem.
Valaminek terveztél engem.
Te segíts azzá lennem!
Ha kiáltásnak, ha simogatásnak,
Akármi másnak,
Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam,
És segíts engedelmesen
Terveidbe simulni mostan!
Illeszd helyére kicsiny csavarod!
Szolgál csendesen, ahol akarod:
Ahová rendeli az alkotó,
Örök isteni kéz.
És ott a helyén álmélkodik rajta:
Ilyen egyszerű mégis az egész?!
Túrmezei Erzsébet
A kis csavart beillesztik a gépbe,
És ott a helyén végzi küldetését.
Nem gyötri gond és nem kísérti kétség:
- Mire való az életem?
Csak szolgál egyszerűen, csendesen.
Ilyen egyszerű lenne az egész?
*
„Mi leszel?” A gyermek szemedbe néz:
„Kocsis!” „Cukrász!” „Repülő!” „Katona!”
S bearanyozza ezt a büszke tervet
a szülők mosolya.
Ők is szövögetik a terveket
Ha gyermekükre néznek.
Álmodnak róla
Nagyot, szépet, sokat.
Álmaik fenn járják a csúcsokat,
De a valóság és az akarat
Annyiszor a mélyben marad.
Míg egyszer a kérdés felébred,
S döngetni kezdi a szívünk falát:
Miért is élek? Tudnám legalább!
Hol a cél? Hol az értelem?
S boldog, aki elér a felelethez
Mert az Istennek terve van velem!
*
Szívemben ezzel a szent felelettel
Megállok színed előtt, Istenem.
Valaminek terveztél engem.
Te segíts azzá lennem!
Ha kiáltásnak, ha simogatásnak,
Akármi másnak,
Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam,
És segíts engedelmesen
Terveidbe simulni mostan!
Illeszd helyére kicsiny csavarod!
Szolgál csendesen, ahol akarod:
Ahová rendeli az alkotó,
Örök isteni kéz.
És ott a helyén álmélkodik rajta:
Ilyen egyszerű mégis az egész?!
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése